Czinke Ferenc
„Magammal sem
hitetem el, hogy itt valamiféle életműbemutató történik. Egész életünk morzsák
egy vesszőkosárban, ezért csupán szándékosan lehet, hogy ezekből utalni tudjak
arra, hogy eddigi életem gyökérhálózata mit szőtt kenyérkendővé…”
(Czinke Ferenc,
1986)
Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, Kiváló
Művész.
1926. október 20-án
született a bodrogközi Meszeske tanyán. Édesapja Czinke András, édesanyja
Palóczi Erzsébet. Felesége Simon Gizella. Elemi iskoláit a tanyavilágban, a
középiskoláit Sárospatakon, a Református Tanítóképzõ Intézetben végezte.
A NEKOSZ tagjaként a Dési Huber Képzõművész Kollégium egyik alapítója
volt. Megszakításokkal rajztanári diplomát szerzett a Magyar
Képzõművészeti Fõiskolán, Derkovits ösztöndíjasként elvégezte a
MLEE esztétikai tagozatot. 1961 és 1964 között Derkovits ösztöndíjas, majd
1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. Vendégtanárként tanított
Svédországban és Finnországban. 1990-ben a Sárospataki Fõiskola címzetes
fõiskolai tanárává nevezték ki. Tanulmányúton járt Ausztriában,
Törökországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és
Bulgáriában.
1964-tõl a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanáraként, majd 1987-ig a
Bolyai János Gimnázium rajztanáraként dolgozott. Tagja volt a Magyar
Képzõművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek
Országos Egyesületének és az UNESCO Nemzetközi Képzõművészeti
Szövetségének.
Képzõművészeti munkássága mellett több hazai irodalmi folyóirat közölte
glosszáit, novelláit, tanulmányait, illusztrációit. „Tihanyi mesék” címmel
magyar-német nyelvű mesekönyve jelent meg 1990-ben. Több könyvet tervezett és
illusztrált az Európa Könyvkiadó megbízásából. Murális alkotásai láthatók
Badacsonyban, Nógrádgárdonyban, Tihanyban, Salgótarjánban, Pácinban és a
kuopioi Palotában (Finnország).
Rézkarcokat, litográfiákat, fametszeteket, kollázsokat, zománcképeket,
komputer-grafikákat készített.
Jelentõs sorozatai: Radnóti eclogák, Szlovák táncok, Koskirály, Rekviem
a vizekért, Édesanyám ikonja, Tihanyi szonáták, Sajkodi esték, Bukott angyal,
Káin és Ábel, Medvetánc, Józsefet eladják testvérei, Veritas theatri.
Galériája nyílt a pácini Magóchy kastélyban. Salgótarján város és Pácin község
díszpolgára. 2000. novemberében hunyt el Salgótarjánban.
Jelentõsebb
kiállítások:
1963. Róma, 1969. Szófia, 1972. Nápoly, 1973. Urbino, Linz, 1976. Velencei
Biennálé, 1986. Ankara, Isztambul, Toronto.
Fontosabb díjak,
kitüntetések:
1957 - Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1961 - Derkovits díj
1965 - SZOT művészeti díj
1975 - A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze
1986 - Nógrád Megyei Pedagógiai díj
1988 - A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze
/Forrás:
http://www.nograd.net/gallery/czinke/
Tanulmányok: Sárospatak – Református Tanítóképző Intézet - tanítói
oklevél: 1947.
Magyar
Képzőművészeti Főiskola 1947-től, megszakításokkal
a Dési
Huber Kollégium alapító tagja
Derkovits
ösztöndíj: 1961-1964.
Római
Magyar Akadémia ösztöndíja: 1964.
Római
tanulmányutak: 1968., 1972., 1978.
Egyéb tanulmányutak: Ausztria, Törökország,
Csehszlovákia, Lengyelország, Szovjetunió, Bulgária
1956-ban
diplomázott a Főiskola keretében működő rajztanár szakon.
Mesterei:
Szőnyi István, Gábor Pál, Jakuba János és Marczell György voltak.
1953 óta vett részt rendszeresen a jelentős hazai országos és
csoportos kiállításokon.
Pályakezdése óta foglalkozott tanítással: volt általános iskolai
igazgató, nevelőotthon vezető, és mintegy 30 éven át középiskolai tanár. Hivatásos
festőművész-grafikus volt. Azt képviselte, hogy a modern művésznek is értenie
kell a vizuális kultúra valamennyi területéhez, és a művészet megértéséhez is
szükség van megfelelő tájékozottságra..
|
|
Czinke
Ferenc: A csúnya juhászné balladája 1967. Czinke
Ferenc: Vak Béla
1964-től a Madách Imre
Gimnázium tanáraként dolgozott, majd a Bolyai János Gimnázium egyik alapító pedagógusa
lett, és 1967-ben ő alapította meg Magyarország első iskolagalériáját, a
Derkovits Gyula Iskolagalériát. Pedagógiai és művészi hitvallása szerencsésen
ötvöződött egyéniségében. Pedagógiai sikereire legalább olyan büszke volt, mint
a művészetével szerzett elismerésekre. Rajz óráin a diákok élményszerűen
megszerezhető tudáshoz jutottak, és számos tanítványa ért el művészi sikereket
is a mester útmutatásai nyomán választott pályán.
Czinke Ferenc grafikusművészetében egyfajta bartóki programot
tűzött maga elé. A mának szóló műveit úgy alkotta meg, hogy abban életre kelt a
múlt hagyománya, a népművészet motívumkincse, a szimbólumok összetett, mély
értelmű jelentésvilága. Tragikus hangvételű képeiben is dekoratív, nagy
formátumú kompozíciókat hozott létre, amelyek hangulata leginkább a
népballadákhoz hasonlítható.
Témái
kötődnek a népélethez, az ősi rítusokhoz, a gyermekkor emlékeihez, a magyar
történelem és az egyetemes kultúra örök értékeihez.
Legjelentősebb
művei között említhetjük „A csúnya juhászné balladája” (1967.), a „Bartók
B.: Szlovák tánc” (1969.), a „Radnóti eclogák”, az „Ősi
szerszámok”, a „Koskirály” (1971.), a „Medvetánc” (1983.), a „Tihanyi
Belső-tó” (1985.), a „Rekviem a vizekért”, a „Bukott angyal”,
a „Kain és Ábel”, „Vak Béla”,
a „Józsefet eladják testvérei”, és a „Kőmadár” (1999.) című
műveit.
|
|
|
|
|
|
|
Czinke Ferenc számos művészi, szakmai
elismerést szerzett: többek között Munkácsy-díjat, SZOT művészeti díjat,
Érdemes művész és Kiváló művész kitüntetést is kapott. Állandó
kiállítása látható Pácinban. Salgótarján és Pácin díszpolgára. Személyisége,
művészete számunkra is kimagasló példát nyújt, mert értékrendszere a jövő
számára is pozitív üzeneteket közvetít.
Az 1980-ban első évfolyamos diákok Czinke Tanár Úrtól kapott házi
feladatként elkészítették saját kezük fából faragott, életnagyságú domborművét. Ezekkel a kezekkel borították be a rajzterem
falát, jelképezve azt, hogy a kéz, az emberi alkotás, a nyomot hagyás, a közös kincs létrehozása mindannyiunk feladata
és küldetése.
Mint iskolánk volt művésztanára, a bolyais diákok is büszkén
gondolhatnak Czinke Ferenc Tanár Úr szellemi hagyatékára. Tiszteletünk jeléül
az iskola fennállásának 40. évfordulója alkalmából, 2006-tól a rajzterem viselheti Czinke Ferenc nevét.