Czinke Ferenc

 

 

„Magammal sem hitetem el, hogy itt valamiféle életműbemutató történik. Egész életünk morzsák egy vesszőkosárban, ezért csupán szándékosan lehet, hogy ezekből utalni tudjak arra, hogy eddigi életem gyökérhálózata mit szőtt kenyérkendővé…”

 

(Czinke Ferenc, 1986)

 

Czinke Ferenc

Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, Kiváló Művész.

 

1926. október 20-án született a bodrogközi Meszeske tanyán. Édesapja Czinke András, édesanyja Palóczi Erzsébet. Felesége Simon Gizella. Elemi iskoláit a tanyavilágban, a középiskoláit Sárospatakon, a Református Tanítóképzõ Intézetben végezte.
A NEKOSZ tagjaként a Dési Huber Képzõművész Kollégium egyik alapítója volt. Megszakításokkal rajztanári diplomát szerzett a Magyar Képzõművészeti Fõiskolán, Derkovits ösztöndíjasként elvégezte a MLEE esztétikai tagozatot. 1961 és 1964 között Derkovits ösztöndíjas, majd 1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. Vendégtanárként tanított Svédországban és Finnországban. 1990-ben a Sárospataki Fõiskola címzetes fõiskolai tanárává nevezték ki. Tanulmányúton járt Ausztriában, Törökországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Bulgáriában.
1964-tõl a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanáraként, majd 1987-ig a Bolyai János Gimnázium rajztanáraként dolgozott. Tagja volt a Magyar Képzõművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és az UNESCO Nemzetközi Képzõművészeti Szövetségének.
Képzõművészeti munkássága mellett több hazai irodalmi folyóirat közölte glosszáit, novelláit, tanulmányait, illusztrációit. „Tihanyi mesék” címmel magyar-német nyelvű mesekönyve jelent meg 1990-ben. Több könyvet tervezett és illusztrált az Európa Könyvkiadó megbízásából. Murális alkotásai láthatók Badacsonyban, Nógrádgárdonyban, Tihanyban, Salgótarjánban, Pácinban és a kuopioi Palotában (Finnország).
Rézkarcokat, litográfiákat, fametszeteket, kollázsokat, zománcképeket, komputer-grafikákat készített.
Jelentõs sorozatai: Radnóti eclogák, Szlovák táncok, Koskirály, Rekviem a vizekért, Édesanyám ikonja, Tihanyi szonáták, Sajkodi esték, Bukott angyal, Káin és Ábel, Medvetánc, Józsefet eladják testvérei, Veritas theatri.
Galériája nyílt a pácini Magóchy kastélyban. Salgótarján város és Pácin község díszpolgára. 2000. novemberében hunyt el Salgótarjánban.

Jelentõsebb kiállítások:
1963. Róma, 1969. Szófia, 1972. Nápoly, 1973. Urbino, Linz, 1976. Velencei Biennálé, 1986. Ankara, Isztambul, Toronto.

Fontosabb díjak, kitüntetések:
1957 - Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1961 - Derkovits díj
1965 - SZOT művészeti díj
1975 - A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze
1986 - Nógrád Megyei Pedagógiai díj
1988 - A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze                      

/Forrás: http://www.nograd.net/gallery/czinke/

 

Tanulmányok: Sárospatak – Református Tanítóképző Intézet - tanítói oklevél: 1947.

Magyar Képzőművészeti Főiskola 1947-től, megszakításokkal

a Dési Huber Kollégium alapító tagja

Derkovits ösztöndíj: 1961-1964.

Római Magyar Akadémia ösztöndíja: 1964.

Római tanulmányutak: 1968., 1972., 1978.

 Egyéb tanulmányutak: Ausztria, Törökország, Csehszlovákia,  Lengyelország,  Szovjetunió, Bulgária

1956-ban diplomázott a Főiskola keretében működő rajztanár szakon.   

Mesterei: Szőnyi István, Gábor Pál, Jakuba János és Marczell György voltak.

 

1953 óta vett részt rendszeresen a jelentős hazai országos és csoportos kiállításokon.

Pályakezdése óta foglalkozott tanítással: volt általános iskolai igazgató, nevelőotthon vezető, és mintegy 30 éven át középiskolai tanár. Hivatásos festőművész-grafikus volt. Azt képviselte, hogy a modern művésznek is értenie kell a vizuális kultúra valamennyi területéhez, és a művészet megértéséhez is szükség van megfelelő tájékozottságra..

 

                                  Czinke Ferenc: A csúnya juhászné balladája 1967.               Czinke Ferenc: Vak Béla

 

  1964-től a Madách Imre Gimnázium tanáraként dolgozott, majd a Bolyai János Gimnázium egyik alapító pedagógusa lett, és 1967-ben ő alapította meg Magyarország első iskolagalériáját, a Derkovits Gyula Iskolagalériát. Pedagógiai és művészi hitvallása szerencsésen ötvöződött egyéniségében. Pedagógiai sikereire legalább olyan büszke volt, mint a művészetével szerzett elismerésekre. Rajz óráin a diákok élményszerűen megszerezhető tudáshoz jutottak, és számos tanítványa ért el művészi sikereket is a mester útmutatásai nyomán választott pályán.

 

Czinke Ferenc grafikusművészetében egyfajta bartóki programot tűzött maga elé. A mának szóló műveit úgy alkotta meg, hogy abban életre kelt a múlt hagyománya, a népművészet motívumkincse, a szimbólumok összetett, mély értelmű jelentésvilága. Tragikus hangvételű képeiben is dekoratív, nagy formátumú kompozíciókat hozott létre, amelyek hangulata leginkább a népballadákhoz hasonlítható.

Témái kötődnek a népélethez, az ősi rítusokhoz, a gyermekkor emlékeihez, a magyar történelem és az egyetemes kultúra örök értékeihez.

Legjelentősebb művei között említhetjük „A csúnya juhászné balladája” (1967.), a „Bartók B.: Szlovák tánc” (1969.), a „Radnóti eclogák”, az „Ősi szerszámok”, a „Koskirály” (1971.), a „Medvetánc” (1983.), a „Tihanyi Belső-tó” (1985.), a „Rekviem a vizekért”, a „Bukott angyal”, a „Kain és Ábel”, „Vak Béla”, a „Józsefet eladják testvérei”, és a „Kőmadár” (1999.) című műveit.

 

 

 

 

Czinke Ferenc számos művészi, szakmai elismerést szerzett: többek között Munkácsy-díjat, SZOT művészeti díjat, Érdemes művész és Kiváló művész kitüntetést is kapott. Állandó kiállítása látható Pácinban. Salgótarján és Pácin díszpolgára. Személyisége, művészete számunkra is kimagasló példát nyújt, mert értékrendszere a jövő számára is pozitív üzeneteket közvetít.

Az 1980-ban első évfolyamos diákok Czinke Tanár Úrtól kapott házi feladatként elkészítették saját kezük fából faragott, életnagyságú domborművét.  Ezekkel a kezekkel borították be a rajzterem falát, jelképezve azt, hogy a kéz, az emberi alkotás, a nyomot hagyás, a  közös kincs létrehozása mindannyiunk feladata és küldetése.

Mint iskolánk volt művésztanára, a bolyais diákok is büszkén gondolhatnak Czinke Ferenc Tanár Úr szellemi hagyatékára. Tiszteletünk jeléül az iskola fennállásának 40. évfordulója alkalmából, 2006-tól a rajzterem  viselheti Czinke Ferenc nevét.